Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bruno

2009.08.17

     Brüno,

                                              avagy Amerika meleg helyzetben

 

Kép Sacha Baron Cohen, az Ali G Show és az abból kinövő nagy sikerű botrányfilm, a Borat atyja és egyszemélyes stábja újra asztalt borított, a mutatvány során csak úgy röpködött kés, villa, kis sámli és persze kőkemény előítélet. A magyar mozikba nemrég bekerült Brünóval sikerült egy igazi „multifunkci” (megélhetési polgárpukkasztás és ideológiai fejmosás egyszerre) filmet létrehoznia:  a magamutogató és homoszexualitásával nyíltan kérkedő divatguru figurája csak látszólag az öncélú  botránykeltés eszköze. A minden hímnemű egyedet (köztük a 70-es éveit taposó Ron Paul volt amerikai elnökjelöltet és egy katolikus hittérítőt is) ádázul és kitartóan meghágni szándékozó Brüno ábrázolásával a rendező-főszereplő nemcsak a divatvilág idétlen sztárocskáinak és a homoszexuális közösség szélsőséges, permanensen provokáló részének vág oda, hanem egyben kőkemény kérdések elé állítja Amerikát: ha valóban akkora demokraták és jogvédők vagytok, mit tudtok kezdeni azzal, ha valaki a szemetekbe mondja: „Meleg vagyok.” És főként azzal, ha még ajánlatot is tesz nektek...? Hát, nem sokat. Amit pedig igen, azt a „demokrácia őshazája” inkább titkolná-Cohen éppen ezért kiteszi az ablakba, mint a meleg télapó ajándékát hideg estékre.

 

Sacha Baron Cohen filmjeivel elsősorban keresni akar, és nemcsak pénzt! Válaszokat keres olyan kérdésekre, amelyek már rég nem szabadna, hogy társadalmi botránykövek legyenek. Brünó osztrák származása a filmben ki van hangsúlyozva, sőt: ő szeretne lenni a második osztrák (Hitler után), aki valami olyat csinált, ami addig még nem volt... A fenti párhuzam már magában felháborító, azonban elgondolkoztató is: rámutat arra, hogy Amerika és a nyugati világ nagyrésze milyen keveset tud Európáról és annak népeiről. Az egyetlen ismert osztrák számukra Adolf Hitler.  

 

A történet szerint Brünó divat show-t vezet Ausztriában, botrányai miatt azonban Lutz nevű idióta és szintén meleg asszisztens-helyettesével együtt Amerikába „száműzik”, ahol ledönt minden tabut. Nyíltan mutogatja magát, borotvált nemiszervét és sokkolja ezzel a puszta emberi test látványára oly kényes, mélyen prűd Amerikát.

 

Kép

 

 

 

Borathoz hasonlóan a rendező most is célba veszi az USA déli államait és azoknak „nem kifejezetten elfogadó” übermacsóit, a „red neckek” (naptól vörös tarkójú földművesek) köpködő, rodeóra járó és fegyvert hordó sok milliós csordáját. Egy eredetileg a heterók dicsőítésére és a melegek iránti gyűlöletkeltésre épülő pankrátor-show keretében Brünó azzal sokkolja felhevült és vért, erőszakot látni akaró nézőseregét, hogy nyíltan elkezd csókolózni egy férfival-akivel verekednie kellett volna. Erre a nézők is kivetkőznek magukból, a sztárt és barátját csak testőrei és a rácsok tudják megmenteni a lincseléstől.

 

Brünó az amerikai katolikus mozgalmat is górcső alá veszi, bemutat néhány olyan hittérítőt, akiknek főállásban azzal foglalkoznak, hogy az általuk bűnösnek és tévelygőnek tekintett homoszexuálisukat visszatereljék a „normális”, azaz heteró útra. Brünó az egyik papoló faszentnek még ajánlatot is tesz, amelyet az Jézus nevében utasít el. Előre lehet borítékolni a világ katolikusainak egységes felháborodását és elhatárolódását, amely csak tovább fogja növelni az eladott jegyek számát.

 

Oda nem illő mozzanatként, a meleg divattervező kiruccan a Közel-Keletre is, ahol azzal akar híressé válni, hogy megkísérli megoldani az arab-izraeli konfliktust. Amerika szemmel, végtelen tudatlansággal, összekeverve a humusz és a Hámász szavakat.

 

Brünó amerikai túrája során arra a következtetésre jut, hogy híres ebben az országban csak heteróként lehet. Mint „Mein Führere”, Mel Gibson. Módszeresen macsósítani kezdi magát, igazodva Amerika akcióhős bukéjú férfi ideáljához. Küzdősport tanfolyamra jár, gyúr, vadászni próbál, de csak nem tud kivetkőzni bőréből. A nőkkel sem megy sokra, kifejezetten fél tőlük! Végül ráébred: ő homokos és ezen nem tud és akar változtatni.

 

Kép

 

 

 

Amerika viszont így nem fogadja el, legfeljebb média papagájként, elrettentő példaként mutogatják. Hogy legyen min hüledezni, „Nézd csak, ott van a díszbuzi!”

 

A Brünóról már most lehet tudni, hogy nagy siker és kultfilm lesz, mind a heteró, mind a homofób közösség érzéseit és érzékenységét felkorbácsolva. Igazi antifasiszta alkotás: néhány szélsőjobboldali biztos, hogy gutaütést fog kapni miatta, hatására ezért a Jobbik táborának radikális megcsappanása prognosztizálható. Ámen.

 

Ha úgy ülünk be rá, hogy csak röhögni akarunk, megtehetjük. Azonban nem árt egy kicsit elgondolkozni azon, amit látunk: a Brünó-jelenségre adott emberi reakciókon, amelyek -mivel kandi kamerával készült az alkotás- tényleg a valós, megjátszás nélküli társadalmi hozzá(nem)állást tükrözik.

 

Kép

 

 

 

Valóban nyitott világban élünk? A társadalom őszintén be akarja fogadni a melegeket, vagy csak fél kimutatni őszinte utálatát irántuk? Jó és kemény kérdések, a rendező leegyszerűsítő és a többséget néhány szélsőséges példa alapján elítélő választ ad a kérdésre. Néhány hülye miatt nem lehet egy egész országot elítélni, de az Egyesült Államokban sajnos több mint sok kirekesztő embertársunk él. Jónéhány tömegpusztító fegyverrel a birtokukban.

 

Sacha Baron Cohen a Borattal Amerika rasszista és tapló felét, míg a Brünóval a prűd és mélységesen homofób kontinensről rántja le a leplet. …és hogy mi van ezalatt a titokzatos lepel alatt. Nagyobb „didlók”, mint Brunó sokat látott latex fecskéjében.

 

Szilágyi Iván Péter

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.