Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Burn After Reading-Égető Bizonyíték

2009.02.05

Milyen lenne a világ hülyék nélkül?

                                           

 

A fenti kérdésbe még belegondolni is rossz... Ugyanis egy hülye-mentes világ rendkívül, nyomasztóan unalmas lenne. Most képzeljük el, felkelünk és nem lenne Nap-Kelte, vagy ha mégis, kivesznének belőle a faarcú, maximum fél, de inkább teljesen jellegtelen, kapitális ökörségeket terelgető politikusok és öregedő, jobb sorsra, de inkább gerontológiai osztályra érdemes színészek. Vagy el tudnának képzelni egy átlag estét az elhivatottan, csillogó szemmel csacsogó Marsi Anikó vagy a nótázó Fásy Ádám (hozzá már nem is kellenek jelzőket) nélkül...? Aztán ott van a napi rutin: mi lenne velünk az egyetlen mérvadó napilapot vagy hetilapot sem olvasó, de újságot áruló éjsötét szöszke; a jóindulattól és bírságolási vágytól telt, félreborotvált, tarkopasz BKV ellenőr vagy a még UFÓ-nak is feltűnő álruhába bújt APEH-revizor nélkül...? És akkor még Karsai Józsefről és Pörzse Sándorról nem is beszéltem. Festőien fogalmazva hülyék nélkül olyan lenne a világ, mint egy szép, virágos mező parlagfű, unott cserkészek és nagyokat ürítő bio-tehenek nélkül. Túl szép, már-már idilli, detto: borzalmas.

 

 

 

Kép

 

 

 

És most jöjjön a lényeg, a hülyék dicsérete, egy amerikai kultfilm, amely már jó ideje megy a mozikban és a „A nem vénnek való vidék” méltó folytatása. Igen, jól gondolják: most az Égető bizonyítékról fogok írni! Ez a film maga a megtestesült gyönyörűség, olyan tökéletes, hogyha bármit, egyetlen szereplőt is kivennének belőle, már nagyot veszíteni szórakoztatási fokából. Egy igazi állatkert-emberekből. Az Égető bizonyítékot azok a Coen testvérek jegyzik, akiknek a Fargot, A  nagy Lebowski-t, Az ember, aki ott se voltat és persze a gigantikus klasszikust, Az Oscar-díjas nem vénnek való vidéket köszönhetjük. Coenék szeretik szívatni az embereket, méghozzá tövig, és ami a legszebb és legelegánsabb az egészben: mindezt nem béna és szánalmas fingós-böfögős poénokkal teszik. Egyszerűen bemutatják, le- és befilmezik, hogy Isten -meggyőződésem szerint  saját szórakoztatására- mennyi az idiotizmus csúcsfokait sorra meghágó hülyével tűzdelte tele világunkat. Mert sose feledjék a mondást: nagy az Isten állatkertje, de vannak, akik még onnan is kiszorulnak. Szálljanak fel csak a hatosra vagy menjenek el egy Fradi-meccsre, és rögtön érteni fogják a célzást!

 

Kép

 

A Coen-testvérek az Ember, aki ott se voltban, a Fargoban és a Nem vénnek való vidékben a  kisvárosi Amerika már-már érthető, artikulált beszédre sem képes (mit tegyenek, elszoktak tőle, jobb kommunikációs eszköz a mordály) suttyóit vonultatták fel. Az igazi, az ősparasztokat. Szexisen összenőtt szemöldökű, fáskamrájukban egy rakat -persze csak szigorúan önvédelmi és vadászati célokat szolgáló- puskát tároló, kacsákra, sánta kutyákra és időnként egymásra lövöldöző őslakókat, kezdő vagy haladó elmebetegeket. A motelek, szakadt lakókocsik és Mexikói-határátkelők világát.

 

Azonban missziójuk ezzel nem ért véget, hiszen idióták a nagyvárosokban is tenyésznek. Nem kicsik, nagyok-hogy egy klasszikust idézzek és ferdítsek el (még jobban). Róluk szól az Égető bizonyíték, amely olyan számban és mértékben vonultatja fel a nagyvárosi lét, felhőkarcolói között csendesen legelésző vagy éppen hangosan dúló marháit, hogy az már-már művészi. Sőt, maga a tök éj.  

 

A történet maga pofon egyszerű és több szálon fut, de ennek nincs jelentősége. Ugyanis ezek a szálak magukban is megállnák a helyüket, annyira szórakoztatóak. A film a jobb sorsra érdemes CIA-ellemző („Balkán szakértő” a pontos titulusa!) Osborne Cox (John Malkovich) kirúgásával kezdődik. Az először szelídnek és büro-kompatibilis átlag aktakukacnak tűnő Osborne-t egy szép napon kirúgják munkahelyéről. Főnöke behívatja egy eredetileg kulturáltnak tervezett „elbeszélgetésre”. A mi Osbornunk azonban csak látszólag (városi) galamblelkű és amikor realizálódik benne, hogy el akarják szakítani szeretett íróasztalától, dührohamot kap és minden idők egyik legjobb irodai hisztijét csapja ki-ordítozva, keresztre feszítést emlegetve. És ha mindez még nem lenne elég: az absztinens mormonokat is szájára veszi. Aztán otthagyja a Céget, hazatér boldogtalan, kielégítetlen és kellőképpen rosszindulatú feleségéhez. Na itt kezdődnek a bajok, ugyanis nincs mit csinálnia. Így aztán iszik és ír-memoárt CIA-s „karrierjéről”. Felesége (Tilda Swinton) azonban nem tűri általa egyébként is régóta utált és megvetett férje semmitevését, rajta való élősködését és válóperes ügyvédhez fordult. Egy igazi, vérgeci jogtudorhoz. Ők (nemcsak) Amerikában külön állatfajtát képeznek, a mi ügyvéd urunk pedig ezen kategória díszpéldánya, aki arra szakosodott, hogy balek férjeket fosszon ki. Bajszos, kövér, kicsi, álszent, korrupt és azt hiszi, hogy vicces-viszont érti a dolgát. A férje lehúzásában lelkesen közreműködő Coxnéval titokban lemásoltatja a szerencsétlen férj összes iratát, mondván: „Jó lesz az még a válóperes alkudozáshoz!” A lemásolt fájlok között van a férj CIA-s memoárja is, amelyet az ügyvéd lökött, de fitt-mán titkárnője véletlenül a konditeremben hagy. Mert ugye Amerikában mindenki kondizik, vagy eszik. Esetleg mindkettőt egyszerre.

 

Kép Itt, ennél a pontnál vesz betegesen gyönyörű kanyart a történet, bár béna és balek, fegyver és gombaallergiás szövetségi bíró, másodállásban Cox feleségének szeretőjét játszó George Clooney is igyekszik, a pálmát mégsem Dr. Ross viszi el. Hanem Chad (Brad Pitt) és Linda (Francis Macdormand), a konditerem két edzője, két igazi, tőröl metszett amerikai. Ők találják meg az ex-CIA hivatalnok egyébként teljesen érdektelen, de számukra fontosnak és szupertitkosnak tűnő iratait. A két egy-machine azután átmegy zsarolóba és először Coxnak, majd az „oroszoknak” akarják eladni a „cuccot”. Linda egyébként becsületes, de öregedő személyi edzőnő, aki mániákusan hisz a szeretet, a pozitív gondolkodás és a plasztikai sebészek erejében. Azonban nincs pénze a költséges zsírleszívásra és mellnagyobbításra, így zsarolónak áll. Osborne persze irtózatosan berág a két balekra, fizetni pedig véletlenül sem akar. Eközben gyülekeznek feje fölött a sötét fellegek: neje kiteszi a szűrét és összebútorozik a gizda biztonsági embert játszó George Clooney-val. A történet innentől átmegy egy szenzációsan elfuserált krimibe, melynek végére minden a filmben szereplő celeb meghal, és kiderül, hogy teljesen értelmetlenül. Viszont Linda meg tudja csináltatni plasztikai műtétjét, az oroszok meg röhögnek egy jót azon, hogy még náluk is vannak primkóbbak: amerikai testvéreik.

 

A poént, poénok hegyét nem akarom lelőni, így a folytatást nézzék meg a moziban... Nagy sztorira ne számítsanak, ebben a filmben nem a történet a lényeg, hanem a jól kiválasztott karakterek, akik közül egyértelműen kiemelkedik a Brad Pitt által alakított fitnesz-idióta. Hollywood (volt) ügyeletes szépfiúját pályája elején mindenki csak egy celluloidszagú tenyészcsődörnek nézte a sok közül. Volt és van kire irigykedniük a férfiaknak. Aztán kiderült, hogy hősszerelmestől kezdve az akcióhősig mindent el tud játszani. Az Égető bizonyítékban például egy igazi, „elhivatott” fitneszedzőt alakít, aki olyan buta, hogy az már-már tökéletes, és persze nagyon szórakoztató. Futógépezik, fitnesz tanácsokat ad, tapsol, mosolyog (minden idők legbugyutább fog kivillantását produkálva), mindezt rövid nadrágban és izompólóban-miközben a várost biciklivel és bukósisakban róva megpróbál titkos ügynökké és egyben zsarolóvá átvedleni.

 

A film másik sztárja, utánozhatatlan egyénisége a színészklasszis, John Malkovich. Szintén sok műfajt megjárt régi motoros, aki eddig inkább komolyabb szerepeiről ismert (A vasálarcos, Con Air, Jeanne D'arc, Egy hölgy arcképe). Ebben a filmben (is) bebizonyítja, hogy elképesztő tehetség, aki olyan hitelességgel tudja eljátszani a kirúgott és elhagyott, de egyébként is neurotikus, ideggyenge és fojtottan agresszív férjet, hogy már-már egy magyar panelházba is elmenne. Az Égető bizonyíték az ő jutalomjátéka, hihetetlen grimaszokkal, idegrohamokkal és egy nőies kivitelű, Brad Pitt arcát kissé átplasztikázó balegyenessel.

 

 

Kép

 

 

 

A film nagy csalódása, George Clonney, aki a Coen testvérek oldalán végre bebizonyíthatta volna, hogy több mint egy öregedő csúcspasi. De nem az. Bár Cox feleségének szeretőjeként viszonylag  hitelesen hozza a gyáva és jellegtelen kisembert, szájhős papucsférjet, de nem átütő erővel. Alakításán látszik, hogy nem adott bele mindent. Vagycsak ennyi van benne... Eltörpül Malkovich, Pitt, de még MacDormand mellett is. 

 

Aki a sztorikat, összefüggő, logikus és jól végződő giccseket szereti, véletlenül se üljön be erre a filmre. Mert ennek nincsen se jó, se semmilyen vége. Viszont a sok felejthetetlen karakternek, mesterien kiválasztott fő- és mellékszereplőnek és a szinte mindent vivő John Malkovichnak és Brad Pittnek köszönhetően egy tökéletesen értelmetlen és így teljesen amerikai, de rendkívül szórakoztató filmet láthatunk.

 

Fitnesz-őrülteknek ingyen edzésprogrammal! :)

 

Szilágyi Iván Péter

 

(A filmet megnézhetik az Európában, a Művészben, a Tabánban és a Vörösmarty-ban.)       

 

...és egy csipetnyi trailer: