Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


68 és a rendszerváltás alternatív liberális értékei ma is aktuálisak

2009.02.04

Emődy Zsolt
„68' és a rendszerváltás alternatív liberális örökségét kellene továbbvinnünk.”

felszólalás a 2008.júniusi  küldöttgyűlésen

Az önértékelésünk ma romokban hever. Ez egyrészt lehangoló, másrészt esélyt ad valami újra. A felépítendő új önértékelésünkhöz szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot

Két héttel ezelőtt az országos tanács ülésén Magyar Bálint azt mondta, hogy az SZDSZ, mint párt létrejötte 1988-ban, egyfajta cezúra volt a szabad kezdeményezések hálózatához képest. Lehet, hogy ez történetileg így van, de ha így van, akkor éppen ez lehet az egyik oka annak, hogy az SZDSZ ma nem képes magára találni. Az utóbbi húsz évben minduntalan olyan main-stream, tehát tömegpárti szerepeket kerestünk magunknak, amelyekben - értékrendi alkatunknál fogva - kudarcra voltunk ítélve a két nagy tömegpárttal szemben.

Demszky Gábor ugyanezen a megbeszélésen a liberalizmust - gördülékeny evidenciával - konzervatív liberalizmusra és  szociál-liberalizmusra osztotta. Pedig ez az evidensnek látszó felosztás nem más, mint a minket megsemmisüléssel fenyegető kétpólusú erőtér reflektálatlan magunkra öltése. Csak akkor maradhatunk meg, ha képesek vagyunk ezen az erőtéren túlmutató gondolati, életérzésbeli tartalmakat megjeleníteni. Ha nem egyszerűen egy bizonytalan köztes vagyunk bal és jobb között, hanem egy olyan társulás, ami lényegesen mást mond mindkettőhöz képest.     

Ezt az önálló mondanivalót képviseli 1968 "ellenkultúrája", aminek a kulcsfontosságú helyszínei San Francisco, Párizs, és Prága.    Különösebb elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy 1956 vagy a 80-as évek szabad kezdeményezései révén Budapest is bátran felsorolható ezen városok között.
Ha nem lennénk biztosak '68 jelentőségében, forduljunk bizalommal az "új jobboldal" prominenseihez (Sárközihez vagy Orbánhoz), akik ma abban látják hiteles önmeghatározásukat, ha a '68-as hagyatékkal szemben fogalmazzák meg önmagukat. 

'68 öröksége - ha magunkénak valljuk - szemberfordít minket mind a jobboldallal, mind a tradicionális baloldallal. Az ellenkultúra talán leghatározottabb bírálata a Hannah Arendt által "társadalminak" nevezett szférára irányul, ami maga alá temeti és egybemossa a szó nemes értelmében vett politikai szférát és a privát szférát.   Ez a szocialisztikus felfogás nem csak a tradicionális baloldal megkülönböztető jegye, hanem épp ennyire a mai jobboldal jellemzője is. Különös egybeesés, hogy a mai magyar jobboldal szocialisztikus jegyeinek hangoztatása megjelent a legutóbbi kampányunkban. A legtöbbünk azonban ezt csak egy tűnő, és kellőképpen abszurd jelenségként fogta fel. Pedig nem az. Van valami eredendően közös a mai jobb- és baloldal között.

Azt szokás mondani, hogy a szocialistákat a modernizmus köti össze a liberálisokkal. Ez legfeljebb a klasszikus liberalizmusra igaz, de nem 1968-ra, ami egy igen hangsúlyos modernitás-kritikát fogalmaz meg. Ez a modernitás-kritika természetesen egészen más értelmű, mint a jobboldali tájolású romantikus-konzervatív vagy életfilozófiai hagyományé. A kulcsélménye a minden univerzalizmust megkérdőjelező szabad vita és az értékek pluralizmusa. E két alapérték jórészt észrevétlen háttérbeszorulása, a modernitás néhány evidensnek látszó alapvetéséből fakad.

Ma mindenekelőtt Németországban van jelen számottevő politikai erőként egy olyan társulat, amely kifejezetten '68 örökösének tartja magát:  a zöld párt.  A "zöld" jelzőből kiindulva azonban alapvető félreértés lenne azt hinni, hogy ennek a pártnak illetve szellemi hagyománynak a legfontosabb - netán kizárólagos - mondanivalója a környezetvédelem. Amit képviselnek azt talán legtalálóbban alternatív liberalizmusnak vagy életmód liberalizmusnak nevezhetjük. Úgy vélem van mit tanulni tőlük, és van mit tanulni saját múltunktól.

Összegzésként:  én olyan jelölteket szeretnék támogatni, akik képesek megjeleníteni '68 és a magyar rendszerváltás alternatív liberális örökségét a szabad demokraták értékvilágában.