Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Áriázás a szomszédban és plüssmaci fetisiszták!

2009.02.22

Egy ismerősöm azt mondta, hogy amit én írok, az nem is blog, mert a blog az valójában internetes napló, tehát ha én igazán blogot írnék, akkor azt írnám le, hogy mi is történt velem tegnap. Vagy mondjuk ma.

Mivel én azt szeretném, ha az összes olvasóm megtalálná a blogomban a neki való tartalmat (ezért volt a matekpélda meg az ételrecept is by the way), most következzen kedves ismerősöm kívánságára a "mi is történt velem ma" című, nyilván széles érdeklődésre számot tartó bejegyzés.

Nos, reggel fél 9-kor a szomszéd lány áriázására ébredtem. Ő nem operaénekes, legfeljebb hobbiból, mindenesetre rendszeresen skálázgat meg danolászik. Most is ezt tette, én meg gyorsan be is raktam egy Linkin Park CD-t, és felcsavartam a hangerőt, hogy ne halljam a "mimimimimíííí"-t. Titokban persze azt reméltem, hogy a Linkin Park össze is zavarja egy kicsit, és talán neki sem lesz olyan jó.

Reggelire mindig banánt eszem, most azonban szomorúan konstatáltam, hogy elfogyott, így aztán levágtam egy szelet kenyeret, de eközben sikerült az ujjamat is levágnom majdnem. Miközben kurvaanyáztam, észrevettem, hogy a kenyér penészes, így aztán csak sok hűhó volt a nagy semmiért, és végül persze nem reggeliztem.

10 körül értem be a céghez, fél 3-kor pedig már le is léptünk squasholni. A hétfő esti foci és az azt követő zabálás, na meg az alig ötórányi alvás eredményeként nem voltam túl fitt, így aztán drága barátom szarrá vert. Az vigasztalt csak, hogy egyszer úgy nekiesett a falnak, hogy azóta is fáj neki.

Este a Championsban megnéztük a Liverpool-Barcelona meccset. Rengeteg helyzetet kihagytunk, és éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége - végül kaptunk is egy gólt, de még így is továbbjutottunk. A Pool a nyolc között, Barcelona-fan pajtásaimnak pedig szomorú estéjük volt - mi kell még több a boldogsághoz?

 

Kép

Hazafelé egy olyan taxissal utaztam, akinek a kocsijában, a kézifék mellett két mackó ült. Elmesélte, hogy ez csak egy kis ízelítő, hiszen a  lakása tele van mackókkal. Igen-igen, mindenütt mackók: kicsik, közepesek és nagyok, csúnyák és szépek, műanyagok és plüssök... Elég hamar kiderült számomra, hogy ez az ember gerjed a mackókra, és hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy pszichothrillerben szerepelnék, de mire a majdani gyilkos igazán belemelegedett volna a mackós sztorik mesélésébe, megérkeztünk, és otthagytam őt a két megrontott medveboccsal.

Aztán a sötét lakásban sikerült belerúgnom az újságtartóba, és ez rohadtul fáj még most is. 

Hát ennyit mára, kedves Naplóm! Holnap újra írok.

 

"Hallgason Ön is áriázást:

 

 

 

"...és Linkin Parkot egyszerre: